NAV nyilatkozattétel – Tenni vagy nem tenni?

//NAV nyilatkozattétel – Tenni vagy nem tenni?

Az adóellenőrzés egyik legfontosabb eseménye a nyilatkozattétel, amely során ha rossz válaszokat adunk vagy összevissza beszélünk megpecsételheti adóellenőrzésünk kimenetelét. Hiába tűnik egy válasz saját magunk szerint jónak, ha azt az adóhivatal, később pont ellenkező bizonyításra fogja felhasználni. Éppen ezért mindig javasoljuk a nyilatkozat előtt legalább egy tanács kikérését és szükség esetén adóellenőrzésben jártas képviselő igénybevételét, mert egy bagatellnek tűnő nyilatkozaton múlhat egy adóellenőrzés későbbi negatív kimenetele.

Nyilatkozat tételre általában akkor kerül sor, ha az adóellenőrzés során események tisztázásra vagy magyarázatra szorulnak. A kérdések általában az alábbiakra irányulnak:

  • cégünkkel való kapcsolatunk és abban végzett tevékenységünk

 

  • szerződéses partnerünkkel (alvállalkozó, beszállító, megbízó) történő kapcsolatunk illetve a gazdasági eseménnyel kapcsolatos kérdések
  • ha felmerült a cégünk neve egy gazdasági esemény során

 

  • munkavállalóinkkal kapcsolatos kérdések

Sokszor tapasztaljuk, hogy egy-egy adóellenőrzés során a vizsgálattal érintett adózó azért nem fordul képviselőhöz, mert azt hiszi, hogy ezzel rossz színben tüntetné fel magát az adóellenőrök előtt, és ugyanezen megfontolásból az adóellenőrök minden kérdésére igyekszik nyilatkozatot tenni. A jelen cikkben ez utóbbival foglalkozunk kicsit részletesebben, annak érdekében, hogy eloszlassunk pár tévhitet.

  • „Ha én jóhiszeműen járok el egy adóellenőrzés során, akkor az adóellenőröktől is jóindulatra számíthatok.”

Sajnos ki kell, hogy ábrándítsunk mindenkit. Az adóellenőrök nem a hozzáállásunk, hanem a rendelkezésükre bocsátott információk alapján teszik megállapításaikat. Együttműködni természetesen fontos az ellenőrzés során, de ezen belül az adóellenőröket nem befolyásolja, hogy az adózó él-e a jogaival, vagy sem.

  • „Ha rögtön válaszolok minden kérdésre, akkor azzal bizonyítom, hogy nincs titkolni valóm, szabályszerűen működtem.”

Itt hívjuk fel a figyelmet a legfontosabbra: saját ügyében tett nyilatkozatával senki nem fogja meggyőzni az adóellenőröket semmiről. Az adóellenőrök, ha teszünk is egy szóbeli, „tökéletes” nyilatkozatot, akkor is ugyanúgy tisztázni fogják a tényállást, és megállapításukat ugyanúgy az egyéb bizonyítékokra fogják alapítani. Gondoljunk csak bele, hogy nap, mint nap születnek revíziós megállapítások, melyek egyike sem adózó saját nyilatkozatán alapul, hiszen önmagára terhelő nyilatkozatot nyilvánvalóan senki nem tesz. Ebből levonható az következtetés véleményünk szerint, hogy egy jó nyilatkozattal megnyerni nem lehet az ügyet (persze sokat segíthet), ellenben egy rossz nyilatkozattal nagyon könnyen elveszíthetjük azt.  

  • „Ha jóhiszeműen teszek egy szóbeli nyilatkozatot, akkor pár pontatlanság miatt még nem lehet semmi bajom.”

De. Sajnos az adóellenőrök ezen pontatlanságokra, vagy akár csak szerencsétlen megfogalmazásokra hivatkozni fognak a vizsgálati jegyzőkönyvükben.

  • „Akkor én inkább nem is teszek nyilatkozatot, derítse fel a tényállást az adóhatóság.”

A tényállás tisztázásnak és bizonyításának a kötelezettsége valóban az adóhatóságot terheli. Adózóknak jogában is áll, hogy úgy döntsenek, nem tesznek nyilatkozatot. Ezt a magunk részéről azonban általában nem tartjuk szerencsésnek, hiszen ezzel adózó saját magától von el egy olyan lehetőséget, mellyel bizonyíthatná álláspontját.  Egy jó nyilatkozat nyilvánvalóan adózó javára szóló bizonyíték lesz, mely, ha nem is feltétlenül ügydöntő az okirati bizonyítási elv tükrében, de ettől függetlenül még bizonyíték, mellyel szemben az adóhatóságnak adott esetben ellenbizonyítással kell élnie.

Akkor mégis hogyan járjunk el? A magunk részéről általában azt szoktuk tanácsolni, hogy ha valakit saját ügyében nyilatkoztatna az ellenőrzés, akkor kérjen írásbeli nyilatkozattételi lehetőséget. Egy írásbeli nyilatkozatnak éppen olyan bizonyító ereje lesz, mint egy szóbelinek, csak éppen lehetőség van átgondolni, megfogalmazni a válaszokat, esetleg egy-két körülménynek utána nézni, ha már nem emlékszünk pontosan az ügyletminden részletére.  

Köteles engedélyezni az adóhatóság az írásbeli nyilatkozattételt? Álláspontunk szerint nem. A jogszabály szerint az adózónak ahhoz van joga, hogy az eljárás során nyilatkozatot tegyen, vagy a nyilatkozattételt megtagadja. Ez a szabály azonban nem zárja ki annak lehetőségét, hogy az adózó kérelmének helyt adjon az adóhatóság, és az esetek túlnyomó többségében eleget is tesz. Ezen túl, ha azt halljuk egy adóellenőrtől, hogy nincs jogunk írásbeli nyilatkozatot kérni, ragaszkodik a szóbeli nyilatkozathoz, akkor ott már sejthetjük, hogy a nyilatkoztatásra nem a mi érdekünkben akar sort keríteni. Itt jegyezzük meg, hogy ha ragaszkodik is egy adóellenőr a szóbeli nyilatkozattételhez, az még nem jelenti azt, hogy tényleg ott kell minden kérdésre válasszal szolgálnunk, és el vagyunk zárva a kérdések írásbeli megválaszolásának lehetőségétől.

Végezetül említést érdemel, hogy a nyilatkozattétel megtagadásának joga csak saját ügyünkben illet meg minket, ha (volt) szerződéses partnerünk vizsgálata során kérnek tőlünk nyilatkozatot, vagy tanúvallomást kérnek tőlünk, úgy a kérdésekre kötelesek vagyunk válaszolni (kivéve, ha tanúként nem vagyunk meghallgathatók, vagy megtagadhatjuk a vallomástételt). Ezekben az esetekben is lehetőségünk van kérni az írásbeli nyilatkozattétel lehetőségét, azonban ezt már indokolni (és alátámasztani) is szükséges.

Amennyiben valakit a konkrét jogszabályi rendelkezések érdekelnének, úgy azokat már egy jogszabályban, az adóigazgatási rendtartásról szóló 2017. évi CLI. törvényben találja (59.§, 60. §, 62. §, 63. §), melyek a 2017. december 31-ig hatályban volt szabályoktól nem különböznek lényegesen.

2018-03-05T12:50:23+00:00